A Tour de France vagy más néven Le Tour vagy La Grande Boucle a világ legismertebb országúti kerékpárversenye, amelyet 1903 óta évente megrendeznek. A háromhetes verseny Franciaországban és a szomszédos országokban zajlik. A táv szakaszokra bomlik – egyik településtől a másikig – mindegyik egy-egy külön verseny. Az időeredményeket versenyzőnként összesítve állapítják meg a végső sorrendet, ami alapján kiderül, hogy ki nyeri a Tourt.

Útvonal, rendezés

A Giro d’Italiával (Olasz körverseny) és a Vuelta a Españával (Spanyol körverseny) együtt a Tour de France egyike a három nagy körversenynek (Grand Tour, GT), amelyek 2005 és 2007 között a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) versenynaptárában szerepeltek. A rendezők és a szövetség között folyó vita miatt 2008-ban mindhárom verseny kilépett a ProTour sorozatból. Míg a másik két verseny Európában jól ismert, a világ más részein viszonylag ismeretlenek. Ezzel szemben a Tourt általában azok is ismerik, akik nem érdeklődnek a kerékpársport iránt. A Tour rendezője az A.S.O. (Amaury Sport Organisation), amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Dakar-rali vagy a Párizsi maraton.

A Tour az első kiíráskor 6 szakaszból állt, a táv 2428 km volt. Az évek folyamán a szakaszok száma és a táv is folyamatosan nőtt, nagyjából az 50-es évek óta bonyolítják le a versenyt a maihoz hasonlóan kb. 20 szakasszal és 2-3 pihenőnappal. A verseny távja napjainkban nagyjából 3500 km, páratlan években az óramutató járásának megfelelően, páros években az óramutató járásával ellenkezőleg halad a mezőny.

Résztvevők

Mint a legtöbb kerékpárversenyen, a versenyzők csapatokban küzdenek. Általában 20-22 csapat van jelen 9 versenyzővel. Hagyományosan a Touron csak meghívással indulhatnak a csapatok, ami garantálja, hogy csak a világ legjobb csapatai vesznek részt. A rendezőség szerint a Tourhoz nem méltó csapatok vagy versenyzők nem kapnak meghívást (pl. 2006-ban a doppingbotrányban érintett Jan Ullrich és Ivan Basso, 2008-ban pedig a teljes Astana csapat, hiába versenyzett náluk a címvédő Alberto Contador). Mindegyik csapat a nevében viseli főszponzora nevét, az egyes csapatok egységes mezben indulnak. Ettől eltérő megkülönböztetett mezt viselnek az egyes országok nemzeti bajnokai és a világbajnok, valamint a Touron vezető versenyzők. Mivel az országúti verseny és az időfutam külön versenyszám, így az időfutamversenyek nemzeti bajnokai csak az időfutamokon viselhetik bajnoki mezüket. A korábbi bajnokok mezük ujjának szélén és a nyakánál viselnek bajnoki csíkokat.
Két időszakban nem profi, hanem nemzeti csapatok indultak a Touron: 1930-1961-ig és 1967-1968-ban.
Az egyes csapatok a következő versenyzőkből állnak össze: csapatkapitány, hegyimenő, sprinter, időfutammenő, segítő ("vízhordó"). A kapitány az a versenyző, akitől a legjobb helyezést várja a csapat az összetett versenyben, ő viseli a csapaton belül az 1-es rajtszámot. A többiek 2-9-ig névsor szerint kapják meg a számokat. A hegyimenő általában vékony, alacsonyabb versenyző, aki elsősorban a hegyeken jeleskedik, jól bírja a gyakran 2000 méternél is magasabb hegyek emelkedőit, viszont a sprintekben és az időfutamon általában lassabb. A sprinterek az atlétákhoz hasonlóan általában erősebb felépítésű versenyzők, akik a sík szakaszok sprintbefutóiban akár 70 km/h sebességgel is képesek száguldani. Izomzatuk nem alkalmas a meredek hegyek megmászására, az ilyen szakaszokon általában lemaradnak és a mezőny végén külön csoportban (gruppetto) érkeznek meg. Az időfutammenő az egyéni indítású időfutamok specialistája. Itt a csapat segítsége nélkül kell megtenni a távot egy speciális időfutam-kerékpáron. A segítők elsősorban a csapatkapitányért vagy a csapat hegyimenőjéért vagy sprinteréért dolgoznak. A mezőnyben próbálják megvédeni a bukásoktól, a hegyen ők mennek elöl, a sprintekben pedig az ő feladatuk felvezetni a hajrát. Azért is nevezik őket vízhordóknak, mert általában ők maradnak hátra a kísérőkocsikhoz, ahonnan ők hozzák föl a csapattársaknak a kulacsokat. A különböző szakaszokon felcserélődhetnek a szerepek, például egy hegyi szakaszon lehet a sprinterből is segítő. Vannak természetesen univerzális versenyzők is, akik nem csak egy területen erősek. Erre a legjobb példa a sport legendás alakja, Eddy Merckx, aki az 1969-es Touron a sárga trikó mellett megszerezte a pöttyös és a zöld trikót is. Általában az univerzális versenyzők a csapatok kapitányai.
A csapatok összetételén a verseny folyamán változtatni már nem lehet, cserére nincs lehetőség.
A teljes Tour-karaván a rendezőkkel, segítőkkel és versenyzőkkel együtt közel 4500 főt számlál. Ide a versenyzőkön kívül több száz fős kísérőcsoport is tartozik: versenyigazgató, rendezőség, orvosi kocsi, csendőrség, a csapatok kísérőkocsijai, médiajárművek (kamerás motorok, helikopterek, újságírókat szállító kocsik) és a szponzorok járművei, amelyekből az útvonal mentén órákkal a verseny előtt szétosztják a szponzorok ajándékait (zászlók, táblák, lufik, sapkák, pólók, stb.).
A karavánban legelöl a csendőrség felvezető kocsija halad, őket a sajtó és a meghívott vendégek kocsija követi. Ezek után az ún. neutrálautó mögött a mezőny halad, őket követi a versenyigazgató és a verseny orvosának autója. Utána jönnek a csapatok kísérőkocsijai, a meghívott vendégeket szállító járművek, neutrálautók, majd a sor végén a mentő és az ún. seprűs kocsi. A mezőnyt motorosok egész sora kíséri, felvezető csendőrök, rendezők, versenyfelügyelők, fotósok és tévések, ők könnyebben és gyorsabban tudnak a versenyzők között mozogni mint az autók. A neutrálautók és -motorok feladata, hogy kisegítsék a versenyzőket, ha nincs a közelben a csapatkísérőjük, például defekt esetén kereket, bukás esetén kerékpárt adnak, szintén tőlük kaphatnak a versenyzők frissítőt is. Mivel ők a rendezőséghez tartoznak, minden versenyzőnek egyformán segítenek, semlegesek (=neutrál). A versenyigazgató indítja el a mezőnyt, felügyeli a versenyt a teljes szakasz folyamán, szinte a Tour teljahatalmú ura. Dönthet a verseny félbeszakításáról, a szakasz lerövidítéséről vagy akár teljes törléséről is, ő ad engedélyt arra is, hogy a csapatkísérők a versenyzők mellé mehessenek. Kisebb sérülésekkel a versenyzők a mezőny mögött haladó orvosi kocsi mellé sorolnak, ahol az orvos menet közben ellátja a sebeket, szükség esetén engedélyezett gyógyszereket ad. A csapatkísérők kocsijában a csapatok sportigazgatója és szerelői ülnek, tőlük kaphatnak frissítőt, pótkereket vagy másik kerékpárt a versenyzők. A csapatoknak 4 kísérőkocsijuk van, ebből kettő halad a karavánnal, a másik két kocsiból adják fel a frissítőzónában a versenyzőknek az ételt és italt tartalmazó tarisznyákat. A seprűs kocsi a sor végén haladva veszi fel a versenyt a szakasz közben feladó kerékpárosokat, akik ennél a kocsinál kötelesek leadni a rajtszámukat.

Szakaszok

A Tour a mai formájában 21 szakaszból és két pihenőnapból áll. A szakaszok között lehet prológ, egyéni, csapat vagy hegyi időfutam, hegyi vagy sík szakasz.
A prológ a verseny első, 10 km-nél nem hosszabb szakasza, ami egyben lehet időfutam is.
Az időfutamokon nem egyszerre indul a mezőny, hanem egyéni időfutam esetében egyenként, csapat időfutam esetében pedig csapatonként, 1-2 perces időközökkel.
A hegyi időfutam abban különbözik a normál időfutamtól, hogy itt valamelyik nagyobb hegyre (pl. Alpe d'Huez) kell feljutni.
A normál szakaszokon általában nincsenek nagyobb hegyek, legfeljebb 4. kategóriás emelkedők, a közepesen nehéz szakaszokon lehetnek 2. kategóriás hegyek is, a hegyi szakaszokon általában 3-4 kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyet kell a kerékpárosoknak megmászniuk.
Régebben voltak rövid, ún. félszakaszok is.
A Tour legutolsó szakasza a tour d'honneur, ami már nem más, mint egy tiszteletkör a győzteseknek. Ezen a szakaszon már nincs versenyzés a párizsi befutót kivéve, ami minden sprinter álma. A szakasz elején köszöntik a trikóviselőket, pezsgőznek, majd nagyon kedélyes tempóban haladnak Párizs felé, ahol 9 kört megtéve a Champs Elysées-n ér véget a Tour.
A királyetap a körversenyek legnehezebb hegyi szakasza, ahol a legtöbb kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyen kell a versenyzőknek átkelniük. A királyetapok végén gyakran van hegyi befutó.
A verseny folyamán a 2. és a 3. hét elején a két hétfő a pihenőnap. Ezek a napok általában a legnehezebb hegyi szakaszok között vagy közvetlenül utánuk szoktak lenni, esetleg a hosszabb transzfereket időzítik erre az időpontra. A versenyzők, ha nem kell utazniuk, csak rövid edzést tartanak, részt vesznek a sajtótájékoztatókon és a fennmaradó időben valóban pihennek.
A szakaszok elején a virtuális vagy tiszteletbeli rajt általában a település központjában van, ahol rengeteg néző között lassan kanyarog a mezőny. A valódi rajt már mindig nyílt útszakaszokon van, innen indul az igazi verseny. Az útvonal összeállításánál a rendezők próbálnak arra is figyelni, hogy az egyes szakaszok közötti transzferek ne legyenek túl hosszúak, mert az a megerőltető szakaszok után feleslegesen fárasztaná a versenyzőket. Minden településnek óriási megtiszteltetés, ha rákerülhet a Tour térképére. Természetesen vannak tradicionális rajt- és célhelyek is, ahol a Tour nagyon gyakran megfordul, például Pau, ami 2008-ban már 61. alkalommal volt a verseny házigazdája. Emellett a Tour minden évben ellátogat új helyekre is. A tervezésnél figyelni kell arra is, hogy a 3 hét során maximum 2 szakasz lépheti túl a 225 km-t és a teljes táv nem lehet sokkal több 3500 km-nél.

Híres hegyek

Már a kezdetektől szerepeltek hegyek a Tour útvonalában, viszont a versenyzők akkoriban még murvás hegyi utakon tekertek váltó nélküli kerékpárokon, ami nem volt veszélytelen vállalkozás sem fölfelé, sem pedig lefelé. Az első meghódított hegy a Ballon d'Alsace (Vogézek, 1171 m) volt 1905-ben, 1910-ben már a Pireneusok csúcsait is megmászták (Col de Peyresourde, Col d'Aspin, Col du Tourmalet, Col d'Aubisque), igaz, a Tourmalet-ra egyedül a francia Gustave Garrigou jutott fel úgy, hogy nem kellett leszállnia a kerékpárjáról. Ebben az évben debütált a seprűs kocsi is, ami a versenyt föladó lemaradt kerékpárosokat gyűjtötte be. Egy évvel később, 1911-ben már az Alpokat is meghódították (Col du Télégraphe, Col du Galibier, Col d'Allos). Az évek folyamán egyre újabb, egyre magasabb hegyek kerültek a Tour útvonalába, a négy leghíresebb a Col du Tourmalet (Pireneusok, 2114 m), a Col du Galibier (Alpok, 2645 m), a Mont Ventoux (a "kopasz hegy", Provence, 1909 m) és a L'Alpe d'Huez (Alpok, 1850 m).
Számos legenda és dráma fűződik a hegyekhez, amelyek közül talán az Alpe d'Huez-i befutó a hegyimenők legbecsesebb trófeája.
A híres-hírhedt 21 hajtűkanyarban táblák őrzik minden egyes győztes nevét, köztük a gyorsasági rekordot 37 perc 35 másodperccel tartó Marco Pantaniét is.

 

 

A Tour története

• 1903-ban Henri Desgrange találta ki újonnan alapított L'Auto című lapja népszerűsítésére, hogy 6 szakaszból álló kerékpárversenyt hirdet a hazafias hangzású "Le Tour de France" néven. A versenyen, amely július 1-19-ig tartott és összesen 2428 km hosszú volt, hatvanan vettek részt, a győzelmet 25 km/h átlagsebességgel Maurice Garin szerezte meg. A győzelemért járó 3000 frankkal együtt az akkori időkben szép összegnek számító 6075 frankot keresett. A 21. helyen utolsóként célba érkező Millocheau már több mint 64 órás hátrányt szedett össze. Garin mind a mai napig tart egy rekordot: ő nyerte a Tourt a valaha volt legnagyobb különbséggel, 2 óra 47 perccel a második helyezett előtt.
• Az első évek botrányai (pl. 1904-ben kizárták az első négy helyezettet) és a kemény körülmények (rossz minőségű, többnyire macskaköves utak, kezdetleges technika, rettenetesen hosszú, 400 km-es szakaszok) ellenére is megmaradt, sőt megerősödött a verseny. 1910-ben, a hegyi szakaszok bevezetésekor a Tour már július 3-31-ig tartott, 4734 km-en és 15 szakaszon át haladt a párizsi befutóig. A hegyi szakaszok felborították az addigi erőviszonyokat, hiszen a hegyek más versenyzői alkatot és teljesen más technikát kívántak mint a sík szakaszok.
• Az első világháborút követően újra megszervezték a Tourt és 1919-ben bevezették az összetettben élen álló versenyző megkülönböztetésére a sárga trikót. A két háború között a szakaszok száma és a táv is tovább nőtt, 1926-ban elérve a rekordnak számító 5745 km-t. 1927-ben tesznek először kísérletet a csapatonkénti indításra, azaz a csapatidőfutamra, ám a terv nem válik be.
• 1930-ban a márkák csapatait nemzeti csapatok váltják fel, a rádió először ad élő közvetítést a Tourról és megjelenik a mezőnyt kísérő reklámkaraván is. 1934-ben a verseny átlagsebessége először lépi át a 30 km/h-t. 1935-ben vezetik be a piros zászlót, ekkor rendezik az első egyéni időfutamot és ekkor veszíti életét a Galibier-n történt bukása után Francisco Cepeda, aki a verseny első halálos áldozata.
• 1936-ban Desgrange a főszerkesztői poszt mellett a versenyigazgatói feladatokat is helyettesére, Jacques Goddet-ra bízza. 1937-ben nyeri az első olyan versenyző a Tourt, aki váltós kerékpárt használ. Desgrange 1940-ben meghal, emlékét a sárga trikón is látható HD monogram, valamint egy emlékmű a Col du Galibier-n őrzi.
• A háború után az 1944-ben megszűnt L'Auto című lap helyett Goddet 1946-ban megalapítja a L'Équipe nevű sportújságot, ami máig a legolvasottabb francia sporttal foglalkozó napilap. Az új lap veszi át a háború után először 1947-ben megtartott Tour rendezését is. Goddet egészen 1986-ig tevékenykedik versenyigazgatóként, emlékműve a Col du Tourmalet-n található.
• A következő években a Tour dinamikusan fejlődik, 1958 az első élő televíziós közvetítés éve, 1967-ben rendezik az első prológot, egy évvel később elvégzik az első hivatalos doppingellenőrzést is, 1986-ban pedig az indulók száma meghaladja a 200 főt.
• Goddet helyét 1988-ban Jean-Marie Leblanc veszi át, aki elődeihez hasonlóan sportújságíró és kerékpáros. 1998-ban a L'Équipe az A.S.O. tulajdonába kerül, akik a Tour igazgatója mellé elsősorban a gazdasági ügyek koordinálásáért felelős második igazgatót neveznek ki. De a Tourral kapcsolatos lényeges kérdésekben továbbra is szinte kizárólagosan a versenyigazgató dönt.
• Leblanc 2004-től 2006-os távozásáig feladatait fokozatosan átadja az új versenyigazgatónak, Christian Prudhomme-nak, aki mentorától eltérően korábban a rádióban dolgozott. Prudhomme újítása, hogy a versenyigazgató kocsija 2005 óta nem a mezőny előtt, hanem közvetlenül mögötte halad.

Értékelés, pontok, jóváírások

Az egyes szakaszokon és az összetettben is értékelik a versenyzőket és a csapatokat. Lehet pontokat és időjóváírást is szerezni. A szakaszok végén (kivéve időfutam) az első három helyezett 20, 12, illetve 8 másodperc jóváírást kap. Vannak sík, normál, hegyi szakaszok és időfutamok, az elért helyezésekért kapható pontok a szakasz besorolása alapján változnak. A sprinthajrákban az első három áthaladó kap 6, 4, 2 pontot és 6, 4, 2 másodperc jóváírást.

A befutóban szerezhető pontok:
Sík szakasz: 35, 30, 26, 24, 22, 20, 19, 18, 17, 16, 15, 14, 13, 12, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1
Normál szakasz: 25, 22, 20, 18, 16, 15, 14, 13, 12, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1
Hegyi szakasz: 20, 17, 15, 13, 12, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1
Időfutam: 15, 12, 10, 8, 6, 5, 4, 3, 2, 1
A verseny során elkövetett kisebb szabálytalanságokért pont- és időbüntetést is kaphatnak a versenyzők, amelyekről a versenyigazgatóság határoz.
A hegyeket az emelkedő hossza és meredeksége szerint 5 kategóriába sorolják a 4. kategóriától a HC (hors catégorie) kiemelt kategóriáig. Hegyi szakaszokon az utolsó hegyen (HC, 1. vagy 2. kategória) megduplázzák a szerezhető pontokat.
Szerezhető pontok:
HC: 20, 18, 16, 14, 12, 10, 8, 7, 6, 5
1. kategória: 15, 13, 11, 9, 8, 7, 6, 5
2. kategória: 10, 9, 8, 7, 6, 5
3. kategória: 4, 3, 2, 1
4. kategória: 3, 2, 1

Trikók

Sárga trikó (le maillot jaune)
Az összetettben vezető versenyző viseli, 1919-ben vezették be, színét a támogató autós magazinról kapta.
Pöttyös trikó (le maillot à pois rouges)
A hegyi összetettben vezető versenyző viseli, 1975-ben vezették be. A trikó egy csokoládégyár színeit viseli (fehér alapon piros pöttyök), akik 1933-ban szponzorálták a hegyek királyát. A hegyi hajrákban megszerzett pontok alapján állapítják meg a sorrendet, azonos pontszám esetén az összetettben elért helyezés dönt.
Zöld trikó (le maillot vert)
A pontversenyben vezető versenyző viseli, 1953-ban vezették be. Pontokat a szakaszok közben a sprinthajrákban és a szakaszok befutóiban lehet gyűjteni. Pontazonosság esetén az összetettben elért helyezés dönt.
Fehér trikó (le maillot blanc)
A legjobb 25 év alatti versenyző viseli, eredetileg már 1975-ben bevezették, de 1989 és 1999 között a trikót nem osztották ki, ettől függetlenül az eredményeket rögzítették. 1997 óta hivatalosan Souvenir Fabio Casartelli a díj neve, az 1995-ben életét vesztett versenyző emlékére.
Piros rajtszám
A legaktívabb versenyző viseli, minden szakasz végén egy nyolctagú szakmai zsűri dönt róla. A rajtszámot minden nap a rajt előtt adják át a versenyzőnek. A Tour végén kihirdetik az egész körverseny legaktívabb versenyzőjét is, aki a trikóviselőkhöz hasonlóan díjat kap.
Sárga rajtszám
A csapatversenyben élen álló csapat tagjai sárga alapon fekete rajtszámot viselnek. A csapatversenyben mindig a csapat első három versenyzőjének idejét veszik alapul, így alakul ki az eredmény. A csapateredményeket 1930 óta tartják nyilván, régebben sárga sapkával különböztették meg az élen állókat, ám a bukósisak kötelező viselésével áttértek a mostani jelölésre.

Szabályok

Időmérés, limitidő

A Tourt a teljes távot legrövidebb idő alatt teljesítő versenyző nyeri. Az egyes szakaszokon az időt a hivatalos rajttól a célig számítják, de a szakaszok lerövidítéséről, törléséről, esetleg az eredmények utólagos törléséről is határozhat a versenyigazgató. Szakaszt törölhetnek például a kedvezőtlen időjárás miatt. Teljes szakasz eredményét törölték például 1995-ben, a Fabio Casartelli halálát követő napon, amikor a gyászoló mezőny nem versenyzett, hanem a célban az elhunyt versenyző csapatát előreengedve egyszerre haladt át a célvonalon.
A célban minden olyan versenyző azonos időt kap, aki az előtte haladókkal egy sorban érkezik be. A később beérő sorok természetesen megkapják a hátrányt, de ugyanúgy egy idővel érnek be. Ettől eltérőek az egyéni időfutamok, ahol századmásodpercre pontos időmérés történik. Minden szakaszon megállapítják a limitidőt, aki ezen kívül ér célba, azt kizárják a versenyből. A hőskorban még nem voltak limitidők, így fordulhatott elő, hogy az összetettben az utolsó helyen álló versenyzőnek már több nap hátránya volt. A limitidő a szakaszok jellegétől és az átlagsebességtől függ. Minél nehezebb a szakasz és minél nagyobb a tempó, a limitidő a győztes idejéhez viszonyított százalékos aránya is annál nagyobb. Például egy sík szakaszon 40 km/h átlaggal számolva ez az érték 107%, míg egy közepes hegyi szakaszon már 111%. Rendkívüli események esetén a versenyigazgató ezt a szabályt is felülbírálhatja, módosíthatja a limitidőt vagy engedélyezheti a kieső versenyzők további indulását. Mivel a szakaszok hajrájában nagy a tülekedés és sok a bukás, a befutó előtti 3 km-en belüli bukások esetén a lemaradó versenyző ugyanazt az időt kapja meg a célbaérés után, amit a csoportja, ahol a bukás előtt haladt. Így nem érheti hátrány a vétlenül bukásba keveredő versenyzőket.

Szabálytalanságok, büntetések

A Tour szabálykönyve pontosan részletezi a verseny közben elkövetett szabálytalanságokat, amelyekért enyhébb esetben figyelmeztetés, ezek figyelmen kívül hagyása esetén pedig büntetés jár, legsúlyosabb esetben pedig kizárás. A büntetés sújthatja csak a versenyzőt vagy az egész csapatot, lehet pontlevonás vagy idő- és pénzbüntetés.
Kizárással büntetik, ha egy versenyző nem jelenik meg időben a rajtnál, akadályozza a célbaérés után a doppingellenőrzés elvégzését vagy a szakaszon szabálytalan felszereléssel (pl. bukósisak vagy rajtszám nélkül) indul. A leggyakoribb okok, amiért a versenyellenőrök büntetnek, ha a versenyző a kísérőkocsik vagy felvezető motorok szélárnyékában hajt és így jut kedvezőbb pozícióba. Ugyanilyen szabálytalanságnak számít, ha a csapatkocsiba kapaszkodva halad, esetleg túl sokáig tart a kulacsok átvétele és így húzza az autó a versenyzőt. Ezeken kívül büntetik a sportszerűtlen viselkedést, például ha a mezőnyhajrában valakit meglöknek vagy kiszorítanak. A versenyfelügyelők egyetlen szabálytalanság fölött szoktak szemet hunyni, amikor egy bukás után a kerékpárosok a kocsisoron érik utol a mezőnyt. Ilyenkor minden csapat minden versenyzőnek segít, gyakran még maga a versenyigazgató is.
A legszigorúbban a doppingvétségeket büntetik, mivel az elmúlt évek botrányai nagyon megtépázták a Tour legendás hírnevét.

Frissítőállomások

A rendezők minden 150 km-nél hosszabb szakaszon kijelölnek egy zónát, ahol a versenyzők frissítőt vehetnek fel. Ilyenkor a csapatkísérők az út szélén állva kis tarisznyákban ételt és kulacsokat adnak a kerékpárosoknak. A verseny folyamán hivatalosan csak ezen az egy helyen lehet szilárd táplálékot felvenni, az első 50 és az utolsó 20 km-en, emelkedőkön és lejtőkön az autókból sem szabad frissíteni. A nézők gyakran kínálják a versenyzőket vízzel, amit elvehetnek, de nem fogyaszthatnak el, hiszen a vízen kívül bármi más, például tiltott szerek is lehetnek benne. Az így feladott vizespalackokból a vizet magukra locsolva frissítik magukat a versenyzők.
Ha a csapatkísérők autója nem tud a versenyző közelébe menni, akkor frissítőt a neutrálautókból vagy -motorokról lehet kérni.

Segítségnyújtás

Ha a kerékpáros orvosi segítségre szorul e, a versenyigazgató tudtával hátramaradhat a Tour orvosának kocsijához, ahol megvizsgálják és ellátják a sérüléseit, enyhítik panaszait. Az orvosi ellátás alatt a versenyző természetesen a kocsiba kapaszkodva haladhat. Hasonló szabályok érvényesek a műszaki jellegű problémák esetén is. A versenyigazgató engedélyével a kerékpáros a csapatkocsiba kapaszkodva várhatja meg, amíg a szerelők megpróbálják elvégezni a beállításokat vagy megjavítani a kisebb hibákat. A versenyfelügyelők nagyon szigorúan figyelnek ezekben az esetekben a szabályok betartására.

Stratégia

Az összetett helyezésekért

A Tour az egyéni győzelem ellenére is csapatverseny, amelyben döntő lehet a kidolgozott taktika. Hiába erős egy versenyző, a csapata segítsége nélkül nem nyerhet az összetettben. A Tour győztesei leggyakrabban a hegyeket is jól bíró univerzális versenyzők vagy a kifejezetten hegyimenők közül kerültek ki. A nehéz hegyi szakaszokon lehet olyan előnyt szerezni, amit a riválisok a sík szakaszokon már nem tudnak behozni. A sárga trikóért folyó versenyben ezért kulcsfontosságú, hány segítője marad valakinek a hegyeken, mert mögöttük haladva erőt spórolhat, illetve az esetleges támadásokat is visszaverhetik. Akinek nem marad segítője, az teljesen magára van utalva, az ellenfelek csapatai nagyon könnyen kifáraszthatják és leszakíthatják. A megszerzett előnyt a sík szakaszokon már könnyebb megtartani, hiszen a kerékpárversenyeken a beérkezésnél nem kap minden versenyző külön időt, csak azok, akiknél megszakad a sor. Így előfordulhat, hogy a teljes mezőny egy sorban halad át a célvonalon, az utolsók esetleg percekkel az elsők után, mégis azonos időt kapnak.
Az összetett győzelemért folyó küzdelemben nagyon fontos az egyéni időfutam, mert ott mindenki külön időt kap, ráadásul a csapat segítsége nélkül mennek a versenyzők. Míg a mezőnyben haladva az összetettben élen állónak elég, ha csak "teszi a kereket" a vetélytársak mögött, addig az időfutamon komoly különbségeket lehet összeszedni. Nehezítheti az időfutamot, ha a szakaszt emelkedők és kanyarok tarkítják, ilyenkor nem lehet egyenletes tempót menni, folyton fékezni és újra gyorsítani kell, ami rengeteg energiát emészt fel.
A sárga trikós csapatának a feladata, hogy a megszerzett trikót a következő szakaszon vagy szakaszokon védje. Ez azt jelenti, hogy figyelniük kell a szökéseket és a támadásokat, nehogy valaki akkora előnyre tehessen szert, amivel átveheti a vezetést. Azokon a versenyeken, ahol akár a részhajrákban, akár a szakaszok végén időjóváírások is vannak, szintén figyelnie kell a csapatnak, mert így egy nagyobb előnyt is be lehet hozni apránként csökkentve a különbségeket. Így tehát rendszerint a sárga trikós csapata halad a mezőny élén, elöl a segítők, mögöttük a szélárnyékban pihenve a csapatkapitány, ami azért is hasznos, mert így kimarad a mezőnyben elég gyakori bukásokból.

Szökések

A mezőnyből kiszakadó és pár perces előnyt összegyűjtő versenyzők a szökevények. Ha nem éri utol őket a mezőny, akkor "hazaérnek", tehát csökkentik a hátrányukat az összetettben. A jó szökésben olyan versenyzők vannak, akik a trikóviselők pozícióját nem veszélyeztetik, ezért egyik csapatnak sem érdeke utolérni őket. Vannak magányos szökések, ezek nagyon fárasztó akciók, de a kamerák hosszasan mutatják a versenyzőt, ami a szponzor szempontjából is hasznos. A kisebb szökevénycsoportok általában váltott vezetéssel haladnak, amivel egyenletesen nagy sebességet tudnak tartani és megnövelik az esélyüket a hazaérésre. Természetesen a mezőny mindig gyorsabb a szökevényeknél, tehát ha nem érdekük a szökést elengedni, akkor az senkinek sem sikerülhet. A hosszú sikeres szökések általában a Tour harmadik hetére jellemzőek, amikor a hegyeken már eldőlt a trikók sorsa és a mezőny is fáradt a szökevények üldözéséhez. Ilyenkor az összetettben 1-2 órás hátránnyal álló versenyzők a mezőny előtt gyakran 10-12 perc különbséggel is célba érhetnek, nagy dicsőséget szerezve akár azoknak a kisebb csapatoknak is, amelyeknek egy időfutamon vagy egy hegyi szakaszon semmi esélyük sem lenne.
A szökevények üldözése mindig annak a csapatnak a feladata, amelyik pozícióját veszélyeztetik. Ha például hegyen mennek el, akkor a pöttyös trikós csapata fog küzdeni a pontokért, sík szakaszokon a sprinterek csapatai dolgoznak azon, hogy mezőnyhajrával érjen véget a szakasz. Ha a csapatok egymásra várnak, ahelyett, hogy összefognának, a szökevények meglephetik őket. Erre volt példa a 2006-os Tour, amikor a 13. szakaszon a sárga trikós Floyd Landis és csapata alábecsülte Óscar Pereiro Siot, aki élt a lehetőséggel és behozta félórás lemaradását. Az akció megérte a sok munkát, Pereiro Sio végül a második helyen végzett, ám Landis kizárásával utólag övé lett a sárga trikó.

Pontok

A hegyi és a sprintversenyben nem időket, hanem pontokat vesznek alapul, amelyeket a részhajrákban és a szakaszok végén lehet megszerezni. A pöttyös trikó megszerzéséhez néha elég egyetlen hosszú szökés a királyetapon, ahol annyi pontot lehet gyűjteni, amennyit a kisebb emelkedőkön már nem lehet behozni. Ha valaki nem ennyire erős, úgy is megnyerheti a trikót, ha egyetlen hegyen sem végez az élen, de mindenhol gyűjt pontokat és az előnyét apránként építi ki. A zöld trikó ettől annyiban különbözik, hogy ott a célban jóval több pontot lehet szerezni mint a részhajrákban, így aki ott nincs elöl, annak nem sok esélye marad. Főleg azok a sprinterek esélyesek, akik kibírják a kisebb hegyeket és a közepesen nehéz szakaszok hajrájában is tudnak pontokat szerezni. A sík szakaszok befutóinál a sprinter helyezése nagyban függ attól, hogy a csapata hogyan tudja felvezetni neki a hajrát, mennyire tudják bezárni az ellenfeleket, szabad utat biztosítva a saját emberüknek.

Rekordok

Legtöbb szakaszgyőzelem:

Eddy Merckx (Belgium) - 34
Bernard Hinault (Franciaország) - 28
André Leducq (Franciaország) - 25 (a félszakaszokat is beleértve)
Nicolas Frantz (Luxemburg) - 25
Lance Armstrong (USA) - 22
André Darrigade (Franciaország) - 22

Tour-szótár

arrière de la course - a mezőny vége
arrière du peloton - a főmezőny vége
contre-la-montre - időfutam ("az óra ellen")
coureur - versenyző
dossard jaune - sárga rajtszám
dossard rouge - piros rajtszám
étape - szakasz, etap
flamme rouge - ("vörös láng"), az utolsó kilométert jelző kis piros zászló
Grande Boucle - ("nagy hurok"), a Tour másik neve
Grand départ - a Tour startja
grimpeur - hegyimenő
lanterne rouge - ("vörös lámpa"), az utolsó, a mezőnytől lemaradt kerékpáros
Maillot à pois rouges - pöttyös trikó
Maillot blanc - fehér trikó
Maillot jaune - sárga trikó
Maillot vert- zöld trikó
peloton - főmezőny
peloton groupé - a mezőny összezárt (utolérték a szökevényeket)
poursuivant - üldöző
Radio-Tour - a Tour hivatalos rádiója, ezen a csatornán kommunikál a versenyigazgatóság a csapatokkal
sommet - hegyi hajrá
tête de la course - ("a mezőny feje"), a versenyben élen álló kerékpáros(ok)
vainqueur - győztes

 

Forrás: Wikipedia

 

A Tour de France hivatalos oldala ->

 

Az Országúti kerékpárversenyzés sorozat korábbi cikkei:

Országúti kerékpárversenyzés 1. rész